Az utazás előtt csoportokat alakítottunk, mert a szabadulószobába egyszerre csak nyolc fő mehetett be. Megérkezésünkkor az első csapat rögtön ezzel kezdte a programot. Mi többiek, szintén csapatokban, nyomkereső túrán vettünk részt, ahol egy térképvázlat és a hozzá tartozó feladványok segítségével kutattuk végig az emlékhelyet. Szerencsére, valahányszor elakadtunk a nyomok keresésében, kaptunk iránymutatást a múzeum munkatársaitól. 

A kiállítás időrendi sorrendben vezeti végig a látogatót az eseményeken: az első világháború borzalmain, az őszirózsás forradalmon és a Tanácsköztársaságon át a történelmi Magyarország felbomlásáig, majd a békediktátum aláírásától és az azt követő évtizedektől a magyarlakta területek visszaszerzéséig. Korabeli térképek, iratok, újságcikkek, plakátok és személyes használati tárgyak segítségével bepillantást nyerhettünk a vagonlakók mindennapjaiba, a megszálló államok magyarüldözésébe, a békeszerződés aláírásának körülményeibe és a két világháború közötti magyar revíziós mozgalmakba is. Nagyon érdekes, és néha megrázó volt a sok hanghatás, ami a látnivalókat kísérte: a háborús teremben hallottuk a fegyverek ropogását, a gránátok becsapódását, a magyar golgotán pedig együtt számolhattuk a román verőlegényekkel a magyar parasztokra mért botütéseket. 

A korábban végző csapatok a játékteremben várták meg a többieket, ahol, akár egy kaszinóban, számos játékot ki lehetett próbálni: kártyáztunk, ruletteztünk. Igazán átéltük az 1920-as évek hangulatát.